Miért vakarózhat a kutyánk?

Ha bármelyik internetes keresőplatformot használva beírjuk, hogy,,vakarózik a kutya”, a keresendő kifejezésre megközelítőleg 11 100 találat érkezik, melyek közül bátran válogathatunk. Ez is azt jelzi, hogy egy elég elterjedt problémával állunk szemben…

A bőr a szervezet legnagyobb szerve, amelyen és amelyben, egyensúlyban élnek az egyik oldalról a gombák, baktériumok, paraziták és vírusok, míg a másik oldalról az állat szervezete illetve annak immunrendszere. Abban az esetben, ha ez az egyensúly felbomlik – pl. betegség, erőteljes fertőzés, allergia miatti immungyengeség stb. – a bőrön élő ágensek elszaporodhatnak. Általában kevert fertőzéssel van dolgunk, melyre nincs kifejezetten egy csodaszer, ehelyett több fronton kell elindítani a kezelést. A bőrbetegségek gyógyulásához mindig idő és türelem szükséges, legfőképpen a gazdi oldaláról. Ahhoz, hogy a kezelés tekintetében sikerrel járjunk, alaposan ki kell vizsgálnunk a pácienst. Végig kell gondolnunk, hogy milyen a kutya életmódja (kinti vagy benti), milyen a fekhelye (faliszőnyeg, padlószőnyeg, beton, fa, pamut, bekecs stb.), milyen étrenden van a kutya (csak kutyatáp, kutyatáp + konzerv, esetleg nagymama pörköltje és egyéb házikoszt stb.) és még számtalan kérdés merülhet fel. Figyeljük meg, hogy mikor vakarózik (folyamatosan vagy csak evés után stb.), esetleg visszatérő viszketés esetén melyik évszakban, testjének melyik részén. Ezek elengedhetetlen információk egy állatorvosi kórelőzmény felvételéhez. Fontos megjegyeznünk, hogy a gazdák többsége otthon diagnosztizálva sokszor félre kezelheti a saját állatát, hiszen a legtöbb esetben a bolhára vagy a csirkeallergiára gondolnak, s megvéve a különböző bolhaellenes szereket vagy a csirkementes tápokat csodálkozva tapasztalják, hogy ezek mit sem érnek. Vakarózás esetén nem érdemes kísérletezni házilag, mert mire állatorvoshoz jutunk, egy sokkal súlyosabb, idült állapotú, esetleg felülfertőződött bőrrel állhatunk szemben. A diagnózis felállításában kulcsfontosságúak lehetnek a gazdák pontos megfigyelései, azután pedig az alapos állatorvosi kivizsgálás. Segítségre állnak már gyorstesztek, melyek az esetleges allergiás hátteret kimutatják és egyfajta útirányt adhatnak, illetve előrehaladottabb állapotban vérből vizsgálható totál allergiatesztek és helyileg használt bőrpróbák, melyeknél a lehetőségek tárháza végtelen (étel, pollen, parazita stb.)

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a vakarózás egy komplex probléma, melynek gyógyítására nincs EGY csodaszer, amire minden gond és baj varázsütésre elmúlik. A hátterét kell megtalálni, a tünet okozóját, amihez elengedhetetlen a türelem és a szoros együttműködés gazda és állatorvos között!